Ez a hét kicsit jobban indult, mint az elözőek. Megkaptam a 13.havi nyögdijfelét, mely fedezni fogja a gázszámlám emelkedett mivoltát. Remélem elég lesz rá. Azonban Samcikám élénkebb, mint amikor még nem adtam neki a Liver Columbia nevű lötyöt. Most nem alszik annyit az asztal alatt a széken, hanem engem rángat, ugráltat. Természetesen szívesen teljesítem minde kívánságát. A széklete is szebb, már nem olyan hig. Szóval jó passzban vagyok. Sajnos nem tudok magamról irni a megfelelő helyen, mert én elég buta vagyok ehhez a masinához. Nincs aki megmutassa mit hogyan kell csinálni. Szóval magamról annyit, hogy Bp-en éldegélek egy több, mint 100 éves házban. 30évesen derékbatört az életem. Mivel gerincsérvem lett és meg kellett operálni, majd 4 évre rá ismét sérvem lett csak a másik oldalon. Az elsó mütétem nem sikerült a legjobban, leszázalékoltak. Egyébként nagyon szerettem a hivatásomat. Gyógypedagogus vagyok. Tanítottam a vakokat, siketeket, ért. fogy. gyerekeket. Ennek műtétem után vége lett. Rokkant nyugdíjas lettem. Leirni nem lehet, hogy mit éreztem akkor 30 évesen. De sebaj már túl vagyok a krizisen. Túléltem. Ezek után normál gyerekeket korrepetáltam itthon, főleg matekból. Most már ezt is abbahagytam és élem a kis nyugdíjas életemet.