2009. február 19., csütörtök

Már megint irnom kell.
Sajnos nem ismerem még ki magam a blogban. Majd csak megszokom ezt is. Tulképpen Mizonak válaszolnék. Este olvastam a blogjában, hogy mennyire elfoglalt, persze ezt eddig is tudtam. Csak azt nem érti meg hogy én nem vendégségbe szerettem volna menni hozzá, hanem csak olyan gyűtt- ment szerettem volna lenni nála. Pusztán csak a sokat emlegetett tollasokat néztem volna meg, minden hama- zaba nélkül. Még, hogy sütni akar. Minek???? Cukros vagyok, édességet, tésztafélét nem nagyon ehetek, meg különben is fél órányira lakunk egymástól. Az megint más amikor ő esik be hozzám munka után fáradtan, éhesen, én pedig anyai ösztöneimre hallgatva egy pár falatot belé diktálok, hogy a loti- futást győzze energiával. Marha rendes"kis" csaj egyébként, amikor Samci beteg volt rohat a táppal, szóval nagyon rendes, ahol tud segít. Csak nem érti, hogy én gyűtt-ment akarok lenni és a Zsuzsa is. Tévedések vigjátéka!

2009. február 17., kedd

Samcó öröme

Vasárnap családi összejövetel volt, amire én is hivatalos voltam. Kb. 2 óra hosszat volt Sami Zsuzsával, úgy hogy én nem voltam itthon. Este 6-kor értem haza. Azt az örömet amit Sami csinált még nem tapasztaltam. Visított, a farka legyezőszerűen széttárva szaladgált a kalitka tetején. Rám repült, kalitkara stb. Ezt csinálta majd 1 óra hosszat. Nagyon boldog volta, hogy sikerült a kis tollas szivét meghódítanom. Érdemes lenne gyakrabban elmenni itthonról. Gyerekek nem az a bajom, hogy őreg vagyok, hanem ,hogy hülyének néznek.

2009. február 1., vasárnap

Kedveseim!! Nehezen, de létrejött a blogom. Túl sürűn nem fogok irni, majd meglátjuk. Egyelőre tele vagyok sérelemmel. Nem is tudom leirjam-e? Sajnos nem vesznek komolyan a topikban. Öregnek tartanak, pedig még csak 66éves vagyok. Hát nem hittem, hogy ez velem is megtörténhet. Már 1 éve szeretném megismerni mizo madarait. de a látogatásra én nem kapok lehetőséget. Most már letettem róla. Nem vagyok én tolakodó. túl fogom élni, de a tüske bennem van és ott is marad.