Na, már az idén nem írok többet! Marhára unom az ünnepeket!!! Semmi nem megy simán. Az üzletbe nem hoznak friss kenyeret, a posta nem hozza a számlákat, orvos nincs csak ügyelet stb. Szóval elegem van. Most még a holnapi napot kell túlélnem, alattam kocsma van, hogy holnap milyen dáridó lesz itt alattam az szörnyű lesz. Ma vidéki terményeseknél érdeklödtek az ismerőseim szeklice ügyben, mert már fogyóban a készletem. Visszakérdezte az eladó, hogy az mi? Ilyen tájékozottak a terményesek. Remélem jövőre szerencsésebb leszek, mint az idén voltam. Be kell szajkoznom, hogy a remény hal meg utóljára. Zsuzsuka megigérte, hogy küld Samcinak szeklicét, persze én fizetek, mint a katonatiszt csak legyen a szarosomnak. Tegnapelőtt vettem neki Aloe Vera gélt a patikában. Majd 1 lityi 42oo Ft, mi az nekem ünnepek után. Sajnos Saminak más ajándékot nem tudtam venni, mert laposgutaütést kapott a pénztárcám. A kis királylány mostanában megint nagyon vacakul eszik. Úgy veszem észre szerelmes a lelkem. Na kibe??? hát belém éteti a körmöm rendesen. Repül a tükörbe, ott is incselkedik a képmásával. Jól elklopfolja saját magát. Igy telnek a napok. Csendesen.