Ma betegre izgultam magam Samcika miatt. Biztos bolond vagyok, annyit aggodom a kis szarosért, hogy csoda, pedig szemmel láthatólag jobban van már a széklete is alakul. Nem értem magam, de ez van. A hétvége megint zűrös lesz, ismét családi összejövetel lesz. Idősebbik nővéremnek névnapja lesz, az unokaöcsémnek szülinapja. Nagy gondban voltam az ajándékok vásárlásakor. Mit lehet venni annak, akinek mindene megvan? Könyv az mindig jó!! Gondoltam én. Na, be is fejezem mára.